Puszi,
Annette Black
7. fejezet
-Jó reggelt! De korán ébredtél, azt hittem alszol még - öntött a "Óriási Jane Austen rajongó vagyok" feliratú bögréjébe kávét Elena, majd ő is leült az asztalhoz.
- Nem igazán tudtam aludni, na és jól esett egy kis csönd a tegnap este után -célzott Bobby a jól sikerült estére. Dean jó nagy mennyiségű sör elfogyasztása után úgy döntött, hogy mi lenne ha összeülnének társasozni, legnagyobb támogatója ez ügyben Gia volt, majd kis kérlelés után a többieket is rávették a játékra. Mivel Bobby házában csak egy régi Monopoly volt, ezért az mellet döntöttek. A játék abszolút nyertese Sam és Gia volt, a legnagyobb vesztese pedig Dean és Castiel. Gia-t akit egyszerűen lenyűgözték az emberi dolgok, hamar belejött a játékba, Samnek pedig már gyerekkorában is jól ment ez a játék. Dean azzal követte a legnagyobb hibát, hogy többet ivott mint kellett volna, szegény Castiel pedig túl komolyan vette a játékot.
- Jaj ne is mondd, Castiel-t soha ne engedjük egy bank közelébe -nevetett Elena.
- Szerencsére én még időben kiszálltam! Neked mennyi adósságot volt? -kérdezte Bobby a vele szemben ülő vadásznőt.
- Jaj már fogalmam sincs, elég magas! De még mindig jobb helyzetben voltam mint Dean és Cas -kortyolt egy nagyot kávéjába Elena.
- Bezzeg Sam és Gia! Oké, Sam nagyon okos és megfontolt is, de Gia ahhoz képest, hogy elsőnek játszott nagyon ügyes volt és tetszett neki a játék -mosolygott Bobby.
- Gia-t teljesen elbűvölik az emberi dolgok, legutóbb napokig egy jojóval játszott, az ugráló kötélről pedig ne is beszéljünk -mondta nevetve Elena, igazán kedvelte és szeretetre méltónak találta Gia-t, akárcsak Castielt. Minden találkozásuk alkalmával lenyűgözte őt Cass, minél jobban megismerte annál jobban tisztelte és felnézett a ballonkabátos angyalra.
Nem sokkal később Sam csatlakozott hozzájuk, majd Dean is előkerült, aki azonnal egy fájdalomcsillapítóval és kávéval próbált segíteni a másnaposságán.
-Bocs srácok, de csak szendviccsel tudok szolgálni reggeli gyanánt -mondta Elena,míg a két Winchester aludt, addig a vadásznő készített egy tálcát szendvicset.
-Köszönjük Elena, tökéletes lesz- felelte Sammy és már beleharapott is az egyik szendvicsbe, Bobby is jó ízűen evett, Dean azonban még mindig csak kávéjából kortyolgatott.
-Dean te nem eszel?- kérdezte Elena mosolyogva, sejtette hogy mi baja van a férfinek.
-Fiam, csak nem ártott meg a tegnap este?-vigyorgott Bobby.
-Mindannyian nagyon viccesek vagytok! Úgy érzem magam mint akin átment egy úthenger- panaszkodott Dean.
-Pedig megkóstolhatnád az egyik szendvicset, nagyon finom- nevetett Sammy és közben tolta a tálcát bátyja irányába.
A reggeli maradékát takarították el mikor kopogás hallatszott az ajtó felől.
-Megyek megnézzem ki az -mondta Bobby és már ment is az ajtó irányába majd kinyitotta, Elena apja állt ott.
-Hello Bobby! A lányomhoz jöttem, remélem még itt van! Beengednél kérlek!- felelte határozott és komoly hangon Rich.
-Szia Rich! Természetesen Elena itt van, gyere beljebb -invitálta be Bobby a házba Richard Madison-t. Richard azon vadászok közé tartozott akiket Bobby nem igazán kedvelt, ennek pedig az volt az legfőbb oka, hogy Rich belerángatta a családját a vadászatba, holott meg volt az esélyük a normális életre, de a Madison család már négy felmenő óta vadászattal foglalkozott, és Richard Madison nem állt útjába ennek a "hagyománynak".
Sam és Elena nevetve lépett ki a konyhából, de amint meglátták Rich-t a nevetésük teljesen alább hagyott.
-Apa te mit keresel itt?- kérdezte Elena döbbenten.
-Hozzád jöttem hercegnőm, beszélnünk kell- mondta a lányának Rich, Sam-t, Bobby-t és időközben a társasághoz csatlakozott Dean-t szinte figyelembe vette.
-Rendben apa, ki vele, miről szeretnél beszélgetni - Elena szúrós szemekkel figyelt az apjára.
-Jobb lenne négyszemközt, bocs srácok- nézett komolyan a többiekre Richard.
-Menjünk ki az udvarra-mondta Elena, szinte nem is nézett az apjára, és már sétált is kifele a házból. Mikor már mindketten az udvaron voltak, Elena azonnal szembefordult az apjával és beszélni kezdett még pedig elég hangosan:
-Epekedve várom apa, hogy miről is akarsz beszélgetni! De először is, neked mégis mi a fenének van telefonod! Milliószor hívtalak, hagytam üzenetet, küldtem SMS-t de te egyikre sem reagáltál- Elena iszonyúan dühös és mérges volt az apjára.
-Sajnálom kicsim! Végig kellett gondolnom ezt egészt, nem igazán sikerült megértenem, hogy annak Castielnek miért is segítesz. Most sem tudom megérteni teljesen, de elfogadom. Felnőtt nő vagy, azt teszel amit akarsz. Még ha ez nekem nem is mindig tetszik. Elena szívem nagyon örülnék ha hazajönnél velem- nézett kérlelve Rich a lányára.
Bent a házban a három férfi némán várta miként ér véget Elena és Rich beszélgetése.
-Kíváncsi vagyok Rich miért jött- törte meg a csendet Sam.
-Gondolom békülni akar Elena-val -szólalt meg Dean.
-Nem lesz egy könnyű menet. Elena nagyon mérges Rich-re. Nincs odáig attól, hogy az apja annak ellenére, hogy már felnőtt nő még mindig parancsolgat neki- foglalta össze Bobby.
- Hello fiúk!-tűnt fel a semmiből Castiel, mind a három férfit megijesztve.
- A francba Cass! Azt hittem mostanság kopogsz az ajtón, nemcsak úgy megjelensz -mérgelődött Dean.
- Bocsánatot kérek! Láttam, hogy Elena az apjával kiabál kint az udvaron, ezért úgy gondoltam most nem szükséges kopognom - szabadkozott a ballonkabátos angyal.
- Oh szóval Elena kiabál az apjával. Nem semmi nőszemély, csakúgy leordítja a híres Richard Madison fejét- célzott Dean arra, hogy Rich legendának számít a vadászok között.
- Mi a helyzet Cass? Van valami gond? Gia merre van?-érdeklődött Sammy.
- Jelenleg nincs gond, az elbújtatott angyalokkal voltam. Egy kisebb taktikai megbeszélést tartottunk, Gia ott maradt-válaszolt Castiel az ifjú Winchesternek.
- Na és milyen taktikai megbeszélésről volt, talán valami haditerv összeállításról?- kérdezte Bobby.
- Felmerültek hadi lépések is. Szerencsére több olyan angyal is van velünk, akiknek van harci tapasztalatuk- felelte Castiel. Elena hamarosan visszatért házba, tekintete azonnal a ballonkabátos angyalra tévedt.
-Szia Cass! Minden rendben van?- kérdezte a nő.
-Hello Elena! Minden okés - válaszolta Castiel. Elena bólintott, majd a három vadászra nézett:
-Nos srácok az helyzet, hogy apa és én kibékültünk, nagyjából. Megkért, hogy menjek vele haza és igent mondtam neki -foglalta össze idegesen Elena.
-Mikor indultok?-kérdezte Bobby, nem igazán örült, hogy Elena elmegy, már megszokta, hogy a fiatal nő vele lakik.
-Összepakolom a dolgaimat és indulunk is. Apa talált egy ügyet északon és minél hamarabb utána akar nézni -válaszolta szomorúan Elena, majd elindult összeszedni a holmijait. A három vadász és Castiel csöndben emésztette a dolgot, míg Rich be nem lépett a házba, a többiekre nem figyelve Bobbyhoz lépett:
-Nagyon köszönöm, hogy Elena nálad lakhatott és hogy vigyáztál rá!-nézett hálásan Rich Bobbyra.
-Ugyan már ez a minimum-mondta az öreg vadász.
-Készen vagyok apa! -jelent meg Elena, kezében egy utazótáskásával és hátizsákkal.
-Rendben akkor indulhatunk-mondta Rich.
-Bobby nagyon köszönök mindent-ölelte meg Elena szorosan az öreg vadászt.
- Szívesen, tudnod kell ha gond van hozzám bármikor jöhetsz-felelte Bobby, Elena megpuszilta a férfi arcát, majd a két Winchesterhez lépett.
- Nos fiúk, nagyon örültem, hogy újra találkozhattam veletek- szomorkásan mosolygott a testvérekre.
- Mi is örülünk neki- ölelte meg Sammy Elenat. Dean követte öccse példáját.
- Vigyázz magadra kislány-vigyorgott az idősebb Winchester a nőre.
- Te is magadra, te Monopoly sztár- vágott vissza Elena, majd Castielhez lépett- Cass te is vigyázz magadra kérlek. Üdvözlöm Gia-t. Ha gond van vagy segítségre van szükséged rám számíthatsz. Nyugodtan keress fel bármikor, és nem muszáj kopognod, tudom hogy nem szereted igazán- mosolygott Elena az angyalra, majd Cass legnagyobb meglepetésére a nő megölelte őt is, ennek ellenére viszonozta azt. Mindannyian kikísérték Elena-t és Rich-t a férfi autójához.
-Hát akkor viszlát srácok-mondta Elena és beszállt az autóba.
- Sziasztok-köszönt Rich és ő is beszállt a kocsiba és már elindultak, Elena ablakot letekerve folyamatosan integetett a három vadásznak és Castiel-nek. A négy férfi addig nézte a távolodó autót, amíg az végleg el nem tűnt a szemük elől.
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése