Szerény személyem hatalmas Supernatural rajongó! Egy ideje már "érlelődik bennem" ez a történet, úgy gondoltam ideje megírnom!
A történet a sorozat első öt évadját veszi figyelembe, lesznek hasonlóságok a hatodik évad eseményeihez!
Remélem tetszeni fog, kellemes olvasást!
1.fejezet
Sam és Dean Winchester napja átlagos volt: felkellés, reggeli, munka, jelenleg pedig egy bárban való iszogatás. Sok hasonlóság és különbség volt mai és életük eddigi napjai között. A legnagyobb a változás az volt, hogy a munkájuk már nem a vadászat volt, már nem vadásztak, hosszú hónapok óta nem. Megakadályozták az Apokalipszist, Lucifert pedig visszaűzték a ketrecébe, amely Sam életébe és lelkébe került volna, ha nincs Castiel. Castiel miután visszatért az élők sorába, kiszabadította Samet a ketrecből, ahogyan korábban Dean-t a Pokolból, majd elbúcsozott a fiúktól, akiket barátainak tekintett, és visszatért a Mennybe.
De hagyjuk a további mesélést, ez a múlt térjünk át inkább a jelenbe!:-)
-Komolyan nagy szükségem volt erre a mai nap után-ivott bele a sörébe Dean.
-Na igen megérdemeljük, el sem hiszem végre sikerült befejezni a tetőt-felelte Sam, céllozva a munkájukra Sam, a két férfi úgyanis egy építkezési vállalkozásnál kapott munkát.
-Kíváncsi vagyok, hogy Gretha megadja-e végre a telefonszámát-az idősebb Winchester figyelmét erősen lekötötte a bárban dolgozó, igen csinos pincérnő.
-Szerintem add fel, nem kedvel téged, azt hiszem semmi esélyed nála-próbálta bátyja lelkesedését letörni Sam, de hát Dean Winchester, Dean Winchester a megrögzött szoknyapecér.
-Ugyan Sammy, előbb-útobb sikerülni fog, engem csak kedvelni lehet-vigyorgott Dean, majd tovább itta a sörét.
-Helló fiúk!-a ballonkabátos férfi a semmiből bukkant fel Dean mellet, aki kis híján megfulladt, mert félrenyelte az italát. Castiel megjelenése nem változott a hosszú hónapok alatt, arca viszont gondterhelt volt.
-Hello Castiel!-üdvözölte őt Sam.
-Cas te mit keresel, neked nem a felhőkön kellene csücsölnöd-szólalt meg a kisebb fulladozáson átesett Dean.
-Beszélnem kellett veletek! Tudom,hogy már nem vadásztok és megpróbáltok normális és átlagos életet élni. Figyeltelek titket-felelte az angyal a két férfi értetlenkedő arckifejezésére.
-Nahát szóval most kukkoló is lettél-szarkasztikus Dean Winchester előlépett.
-Dean!!!Miről van szó Castiel?-érdekledődött komolyan Sam.
-A segítségetekre van szükségem! Az egyik angyal Rafael, szép lassan uralkodni fog az egész Menny fölött. Ő akar lenni az új Isten! A Földön is uralkodni akar, úgy gondolja ideje, hogy az angyalok ne csak a Mennyben, hanem itt is átvegyék a hatalmat! A legtöbb angyal egyetért vele, de maradtunk még néhányan akik, úgy gondolják, hogy a Föld az embereké és nem akarnak új Istent. A Menny lassan a háború szélére sodródik, segítenetek kell!-foglalta össze a helyzetet Cas.
-Számíthatsz ránk-szólalt meg Sammy néhány perc némacsönd után.
-Ennyit a normális életről!-mérgelődött Dean. Nem akart ő ebbe az ügybe belekeveredni, de nem hagyhatta cserben Cas-t, aki annyi áldozatott hozott miattuk, főleg miatta. No és nem fogja hagyni mindenféle szárnyas szarházinak, hogy istent játszon és eltiporja az embereket.
Kisebb megbeszélés után úgy döntöttek, hogy felkeresik Bobby-t, akinek a segítségére szintén szükség van. Szerencsére Sam felhívta az öreg vadászt, aki nem otthon volt, hanem Chicagoban, egy vámpírfalka levadászásában ügyködött. Castiel úgy gondolta nincs idő késlekedésre, ezért "angyalszárnyakon" utaztatta a két Winchestert, aminek Dean nem igazán örült. A megérkezésük után egy motelban szálltak meg, ahonnan Dean felhívta Bobby-t.
-Hello Bobby, Dean vagyok,már itt vagyunk a városban.
-Mégis hogy a fenébe értettek ide ilyen hamar?-mérgelődött az öreg vadász, mert épp a vadászat kellős közepén tartottak társával, aki jelenleg egyedül készült megküzdeni egy csapatnyi vámpírral.
-Cas türelmetlen! A Picasso motelben szálltunk meg...Bobby, Bobby!!!!!! Lecsapta, mi az hogy lecsapja a telefont-morgolodott Dean.
Fél óra múlva kopogtatt a motelszoba ajtaján, Sam ment kinyitni. Az ajtóban egy alacsony, húszas éveit taposó, csinos nő állt, széles mosolyal az arcán.
-Szia Sam!!!!!-és már ölelte is a nála jóval magasabb férfit.
-Hello Elena! Hát te meg, hogy kerülsz ide?-kérdezte Sam.
-Segítettem Bobby-nak a vámpírokat elintézni-válaszolta Elena.
-Igazából én voltam aki segített, meg vigyáztam a csinos hátsójára, nehogy baja essen. Bár az arcán lévő karcolást jó móka lesz az apjának megmagyarázzni-lépett be szobába Bobby.
-Szóval Rich még mindig ennyire aggódik, az ő pici lányáért-ölelte meg Dean Elenat.
-Neked is szia Dean!Igen aggódik, de már nem vagyok pici-bontakozott ki a lány az ölelésből.
-Na erről vitatkozhatnák-ércelődött Dean, Elena úgyanis a mindössze 155 centijével nem volt egy égimeszelő.
-Ok a játékot folytasátok később gyerekek! Hello Castiel rég találkoztunk-köszöntötte Bobby az angyalt. Elena annyira el volt foglalva a két Winchester-rel, hogy eddig észre sem vette az egyik ágyon ülő angyalt.
-Oh bocsánat! A nevem Elena-és már nyújtotta is az egyik kezét, Castiel felállt és kezet rázott a nővel, majd másik kezét Elena arcára simitva, eltüntette a lány arcán lévő nagy karcolást, amit előzőleg Elena az egyik vámpírtól kapott.
-Mégis mit csinálsz-húzodott el Elena Castiel-től.
-Nyugi kislány! Cas egy angyal, csak meggyógyítt téged-szólalt meg Dean.
-Hűha te tényleg egy igazi angyal vagy! Még sosem találkoztam egy angyalal sem.Köszönöm, hogy eltűnteted azt a ronda karcolást-mosolygott Elena és közebb lépett Castielhez.
-Szívesen, így Rich már nem lesz mérges Bobby-ra-felelte Castiel, mit sem tudva arról, hogy ki is valójában Rich, és hogy ez a Rich mennyire félti Elenát.
-Na jó ha már ezzel megvolnánk, elmondaná valaki mi folyik itt-türelmetlenkedett Bobby. A két Winchester Castielre nézett, aki elkezdtette beszámolóját.
