3. fejezet

3.fejezet

 

Sam és Dean az Impala-ban ülve beszélgetett, Dean vezetett,az autó magnójából ütős rock zene hallatszodót. A két férfi újabb vadászaton volt túl, egy bosszuálló szellemmel végeztek, átlagos munka volt számukra.
-Azért a kis Becca elég sokáig bírta! Küzdött rendesen a dögje-idézte fel az idősebb Winchester a vadászat eseményeit.
-Na igen, szép kis pofont kaptál tőle-célzott Sam bátyja szeme alján elhelyezkedő monoklira.
-Mert te Hajasbaba szokás szerint piszmoktál valamivel-vigyorgott Dean full HD mosollyal az arcán.
-Nem vagyok hajasbaba és nem szoktam piszmogni! Remélem hamarosan odaérünk Bobbyhoz!-nézett ki az autó ablakán Sam, de sötét tájból nem sokat látott, nemhogy a jó öreg vadász roncs telepét és házát.
-Egyetértünk Sammy, jól esne már közelebbről megismerkedni egy ággyal-ásított egy nagyot Dean.

Kívánságunk hamarosan teljesült, megérkeztek Bobby otthonához, a házból fény szürödőtt ki. A kocsiból kiszállva, csomagjukkal a kezünkben indult a két férfi a bejárathoz, Sam hangosan kopogtatott az ajtón. Pillanatokon belül ki is nyílt, a mogorva öreg vadász helyett, a mosolygó Elena fogatta őket.
-Sziasztok fiúk! Jó titeket látni, gyertek beljebb-invitálta be a két Winchestert, majd mindkettőjüket szoros öleléssel fogadta.
-Szóval kislány hogyan jöttök ki Bobby-val?-érdeklődött Dean. Elena mindkettőjüket leültette az asztalhoz, ugyanis vacsorával várta őket, hisz néhány órával jelezték, hogy meglátogatják Őt és Bobby-t.
-Nagyon jól, Bobby remek lakó társ. Hálás vagyok neki, hogy befogadott-felelte miközben mindkét férfi kezébe egy-egy sört adott.
-Fura ez a tisztaság és rend ebben a házban-nézett körbe Sam.
-Oh ez a legkevesebb,amit megtehetek. Megpróbálkoztam Bobbynál, hogy fizetettek neki lakbért, de hallani sem akart róla. Végül úgy egyeztünk meg, hogy rendben és tisztán tartom a házat, nem olyan nagy munka. Két vadászat között legfolal, így nem kell gondolkodnom bizonyos dolgokon. Itt az ideje, hogy ránézzek az ételre,mindjárt kész-és indult is a konyhába.
-Na és mit kotyvasztottál?-kiábalta Dean a konyha irányába.
-Csak egy egyszerű spagettit-válaszolta hangosan. Néhány perccel később már ettek is, Dean esetében inkább falásnak nevezhetnék, amit művelt.
-Elena ez nagyon finom lett-bókolt Sam.
-Örülök neki, hogy ízlik-jött egy kicsit zavarba a nő, nem volt igazán gyakorlott szakács, bár az egyszerűbb ételek elkészítése nem okozzott neki gondot.
-Na és Bobby mikor jön haza?-érdeklödőtt Dean két falás között.
-Holnap valamikor érkezik, a forgalomtól függ-felelte Elena, majd inni akart a kólájából mikor fura kopogás hallatszodót az ajtó.
-Ki lehet ez ilyenkor?-kérdezte Sam a késő órára célozzva.
-Oh ez Castiel lesz-mosolygott Elena.
-Ugyanmár neki nem szokása kopogni-élcelődött az idősebb Winchester.
-Hidd el nekem, hogy ő az, csak Castiel szokott így kopogni-állt fel Elena és az ajtó irányába indult.
-Hiszem ha látom-folytatta az élcelődést Dean.
-Csak figyelj!-vágott vissza Elena és már nyitotta az ajtót, igaza lett, a ballon kabátos angyal állt ott.
-Hello Elena és hello fiúk!-köszönt Castiel és belépett a házba,arca gondterhelt volt.
-Gyere Castiel ülj le közénk-invitálta Elene az angyalt az asztalhoz.
-Nos Cass mióta szokásod kopogni. Én eddig úgy tudtam, hogy imádsz a semmiből előtűnni és a frászt hozni az emberre-mondta Dean miközben egy jó nagy adag tésztát és paradicsomos szószt szedett a tányérjába.
-Elena meg kért rá, hogy kopogjak be az ajtón, ha erre jövők. Nem igazán kedvelte, mint ahogy te is mondtad, hogy a semmiből tűnnök elő- válaszolta az angyal komoly hangon.
-Oh milyen kedves tőled. Na kislány erre milyen módszerrel vedett rá angyal barátunkat? -kérdezte Dean és egy nagy falatot tömött magába.
-Egyszerűen meg kértem rá. Valahogy így: Castiel lennél oly kedves, hogy nem hozod rám a frászt minden egyes alkalommal, mikor ide jössz. Talán kopoghatnál az ajtón. Kérlek szépen!-válaszolta a nő.
-Elég sokszor járhatsz erre Cass, ha Elena már kopogásodat felismeri-szólalt meg Sam, ő már befejezte az evést, bezzeg a testvére, ő még bőszen falatozott.
-Ebben a két hónapban elég sokat jöttem. Elena rengeteg segít nekem-felelte az angyal, miközben hálás tekintettel nézett az említett nőre.
-Na és miben segítesz Cassnek?-kérdezte az ifjabb Winchester.
-Angyalok bújtatásában. Rafael üldözí azokat az angyalokat, akik Castielhez hasonlóan fellázadtak ellene. A biztonságuk érdekében el kell őket rejteni, mert különben Rafael végezz velük-felelte meg Elena a kérdést.
-Na és ez az angyal bújtatás hogyan működik? Na és hogyhogy Elena segít neked?-folytatta a kérdezkedést Sam.
-Egy ősi szertartás kell végre hajtanom minden angyalon, akit elbújtattok. Az elrejtett angyal véréből és az én véremből is kell áldozni, hogy sikeres legyen a szertartás. Szükségem volt segítségre, nos először hozzátok akartam fordulni, de ti épp vadásztatok ezért Bobbyt kerestem meg. Ő akkor éppen nem volt itt, csak Elena, aki felajánlotta a segítségét-foglalta össze az angyal.
-Szóval az elmúlt két hónapban angyalok hátsóját mentettétek meg. Bobby tud erről, vagy őt is elfelejtettétek értesíteni-szólalt meg Dean miután befejezte az evést. Nem igazán tetszett neki, hogy nem az ő segítségét kérték.
-Persze, hogy tud róla.Nem szokásom titkolózni előtte-felelte emelt hangon Elena.

Lassan éjfél is elmúlt, Dean már lefeküdt aludni,Castiel nem sokkal korábban elment, Elena és Sam pedig a konyhában takarította el a vacsora maradványát. Az ifjú Winchester bár fáradt volt, mégis úgy gondolta, ha már a fiatal nő vacsorát készített nekik, a legkevesebb hogy segít neki.
-Na és édesapáddal mi a helyzet?-hozta fel a kényes témát Sam, két tányér törölgetése közben.
-Gondolom Rich remekül meg van-felelte morogva Elena.
-Oh ez már nem jó, ha a nevén nevezed apádat-kezdte az aggodalmaskodást a fiatal vadász.
-Nem én akartam rosszban lenni vele, de ha egyszer ilyen makacs! Próbáltam felhívni, de sosem vette fel. Minden héten küldök neki egy SMS-t, hogy jól vagyok és érdeklődöm felőle, de ezekre sem válaszol. Ha látni szeretne eljöhetne Bobbyhoz tudja, hogy itt vagyok. Megkérhetlek, hogy nem beszéljük többet!-nézett komolyan Elena Samre. Az ifjú Winchester eleget tett a kérésnek, néma csöndben folytatták az elpakolást, majd mindketten nyugovóra tértek.